SZAKÉRTŐI JAVASLAT

a Visontai Erőmű és Bánya Dolgozóinak Horgász Egyesülete halgazdálkodási hasznosításában lévő Markazi-víztározó 2021. őszi haltelepítéséről

A korábbi természeti károk és a nyári csapadékmentes, aszályos időjárás következményeként személyes tapasztalatom és a begyűjtött információk szerint a víztározóból jelenleg mintegy 2,3 millió m3 víz hiányzik, ami a vízoszlop magasságát mintegy 2,0-2,5 méterrel csökkentette. A vízoszlop magasságának csökkenéséből egyenesen következik, hogy az üzemi vízszinten 153 ha kiterjedésű víztározó területi mérete is jelentős mértékben lecsökkent, ami ahhoz vezetett, hogy beszűkült a vermelőhelyek nagysága és száma is, azaz a vízmélység sokkel kisebb területen éri el azt a szintet, ami a halak nyugodt, stresszmentes és biztonságos teleléséhez szükséges. A víztározó jelentősnek mondható halállománya kis területre szorul majd össze, ahol a telelő állományok denzitása az eddigiekhez képes nagymértékben megnő. A tél közeledtével a halak a vermelőhelyekre vándorolnak, ahol életfunkcióik és a táplálékfelvétel intenzitása lecsökken, mivel az alacsony hőmérséklet hatására az anyagcserét indukáló enzimaktivitás sokkal alacsonyabb lesz, ezért megszűnik a testtömeg-gyarapodás is. A létfenntartáshoz szükséges energiát az ősszel felhalmozott tartalék zsírkészlet felhasználásával fedezik. Amikor a depókban felhalmozott zsír mennyisége kevés, a hal nyugtalanul telel, tavaszra legyengül, és a betegségekkel szembeni ellenálló-képessége is csökken. Ennek egyenes következménye, hogy a vermelő halakon betegségek tünetei jelennek meg. A leggyakrabban előforduló betegségek a pontyok fekélybetegsége, melyet az Aeromonas salmonicida baktérium okoz. A kórokozó vízzel, ragály-fogó tárgyakkal és fertőzött halakkal egyaránt terjed, azaz a túlzsúfolt vermelőhelyeken a halak képesek egymást is megfertőzni. A gombák okozta megbetegedések közül elsősorban a halpenészt érdemes kiemelni, melyet a természetben széles körben elterjedt, Saprolegnia és Achlya gombafajok idézinek elő. A halon akkor telepednek meg, ha annak általános ellenálló-képessége csökken valamilyen betegség vagy mechanikai sérülés okán. A gombák bármilyen fajba tartozó halat megtámadnak. Ennek első jelei a rendelkezésemre bocsájtott fényképfelvételek alapján a pontyállomány néhány egyedénél már jelentkeztek. A paraziták közül érdemes megemlíteni a chilodonellózis betegséget, melyet a Chilodonella cyprini nevű csillós véglény okoz. Igen jelentős betegség, amely valamennyi Magyarországon honos halat megbetegíthet. Leggyakrabban zsúfoltan tartott állományokban, telelőkben fordul elő. A rákélősködők okozta betegségek közül talán a legfontosabb a Lernaeózis, melyet a Lemaea genusba tartozó rákok okoznak. A Lernaea-fajok számos halfajon képesek megtelepedni. Másik jellegzetes betegség az Argulozis, köznapi nevén a pontytetű, melyet a Branchiura rendbe tartozó Argulus-fajok idéznek elő. A pontytetű kiterjedt gazdakörű élősködő valamennyi halfajon, és a halakon kívül a kétéltűeken is meg tud telepedni, hogy cask az öt leggyakoribb betegséget említsem, amely a halak ellenálló-képességének csökkenésével előfordul.

Az ősz folyamán felhalmozott zsírtartalék zavartalan vermelés esetén fokozatosan használódik fel a következő év tavaszáig. Vannak azonban olyan külső eredetű negatív stresszhatások, melyek a zsírdepók idő előtti kiürüléséhez vezetnek. Ilyen stresszfaktor például a vermelőhelyek túlzsúfoltsága, a halak egymást zavarása, különböző halfajok kényszerű keveredése a vermelőhelyeken, de ilyenek lehetnek a téli intenzív horgászat, a gyakori csónakhasználat, azaz minden olyan tényező, amely folyamatos mozgásra kényszeríti a vermelő halakat. Ezek hatására, a zsírkészlet idő előtti felhasználása miatt, kondíciójuk és ellenálló-képességük erősen lecsökken, akár még a tél folyamán el is pusztulhatnak.

A vermelés során a pontyok nem az iszapos mederfeneket keresik, ahová beássák magukat, hanem a kemény aljzatú szakaszokat részesítik előnyben, ami tovább korlátozza a vermelésre alkalmas területek nagyságát. Történik ez azért, mert télen az iszapos részeken a kopoltyúfedők mozgása iszapot keverhet fel, ami a kopoltyúlemezekre kerülve csökkenti annak légzőfelületét, ami miatt légzészavar következhet be. Ezek mellett még előnyben részesítik az olyan helyeket, ahol van vízáramlás, ami nem csak oxigént szállít a halakhoz, hanem egyben el is távolítja a képződött anyagcseretermékeket (elsősorban ammóniát). Véleményem szerint az idei év telén ez sem valósulhat meg a víztározóban a csapadék hiány és az alacsony vízszint miatt.

A keszegfélék gyakorlatilag a ponttyal azonos módon telelnek, nagy egyszámú rajokat képezve, amely rajok azonos méretű és korosztályú egyedek alkotnak. A lecsökkent vermelőhelyen keveredő különböző fajok és azok eltérő korosztályai közül biztosra vehető, hogy lesznek olyanok, melyek telelése nem lesz sikeres, vagy a kevésbé agresszív fajok, vagy a kisebb, fiatalabb egyedek olyan területekre szorulnak ki a legjobb vermelőhelyekről ahol a telelés környezeti feltételei nem teljes mértékben biztosítottak. Ez szintén legyengülésükhöz, megbetegedésükhöz, esetleg elhullásukhoz vezethet.

Egy nagyobb arányú őszi haltelepítéssel a sikeres vermelés lehetősége tovább csökkenne, a halaknak kevésbé lenne lehetőségük felkészülni a télre, mivel a rendelkezésre álló táplálékkészletre is többen lennének, illetve a már egyébként is beszűkült életteret, aminek csak egy kis része a vermelésre alkalmas mederszakasz, tovább csökkentené egy újabb állomány betelepítése. A következmény tavasszal jelentkezik majd, amikor kisebb egyedszámú (az elhullott egyedek jelentős része meg jelenik a vízfelszínen egy hidegvizes elhullás esetén), lesoványodott és betegségekkel terhelt egyedek kerülnek majd elő a telelőhelyekről, és jelentkeznek majd a horgászfogásokban horgász reklamációk tömegét generálva ezzel. Az ilyen halak fogyaszthatók ugyan, de ez már gusztus kérdése.

Olyan esetekben, mint amilyen jelenleg is tapasztalható a víztározón, a már meglévő halállomány telelési biztonsága érdekében, nem szabad a halsűrűséget tovább növelni telepítéssel, azt el kell halasztani a kedvező vízállású időszakra. A magam részéről a leírt szakmai szempontok alapján nem javaslom, hogy a víztározóba az ősz folyamán további halállomány kerüljön telepítésre.

Békésszentandrás, 2021. október 20.

Dr. Gorda Sándor

okleveles halászati szakmérnök

AM szakértő