Sziasztok!

Egy hosszabb kihagyás után október 16-án Hétfőn kezdtem meg a horgászatot szeretett víztározóm partján Markazon. Aki nem ismeri a vizet annak pár fontos infó a tóról. A tározó 154 hektár az átlag víz mélysége 2-4 méter de a gát felé közeledve 5-6-7 és akár e fölötti víz mélységeket is tudunk horgászni. A túrára nagyjából 2,5 hetet szántam. A taktikámat úgy állítottam össze, hogy kezdetnek kettő bóját helyeztem el a radarozás után ígéretesnek tűnő helyekre. Az egyik nagyjából 160 méterre került itt a víz 5,5 méter mélységű volt, a másik a parttól 250 méterre volt, fontos tudni, hogy a helyi szabályzat erre a távra határozza meg a maximum húzást. Itt több mint 7 m volt a vízmélység. Minden esetben amikor horgászom csak barátom által készített bojlit használok, amit ezúton is szeretnék neki megköszönni. Két féle bojlit kértem tőle amik szénhidrátos alapmixből álltak. Az egyik jelen esetben savas aromát kapott, a másik pedig az általam nagyon kedvelt édes kókuszos volt. Az etetést úgy építettem fel hogy a távolabbi bójára körülbelül 50-60 kg magot szórtam kezdésnek, valamint napi 3-5 kg bojlit függetlenül attól volt e kapás vagy sem. A kinti bóját pedig csak bojlival szórtam. A túra negyedik napján volt nálam érezhető az áttörés, vagy is azt hittem mert ekkor sikerült fogjak első kapásra egy 19,87 kg súlyú pontyot. A tározón chippelik a halakat és a halőrtől megtudtam, hogy ez már jegyzett hal a neve Adél. Rendkívül boldog voltam hiszen vele nem sikerült eddig találkozni, a hal hatalmas önbizalmat és motivációt adott, de nem ez volt az a hal amiért jöttem. Ez után nagyon hosszú kapástalan időszak következett. Eltelt majdnem 14 nap majd éjfél után fél órával egy csippanás volt a balos hosszú boton amire tudtam ha rámegyek jó hal lesz. Elindultam a halra, útközben már éreztem hogy az ólom a hátához ütődik mivel rövid előkével horgásztam. Amikor be értem a hal fölé megdöbbenve láttam, hogy a rövid bójánál értem utól a halat. Egy rendkívül higgadt nyugodt fárasztás vette kezdetét, ami nagyjából 30 percig tartott a gyönyörű holdfényes szélcsendes éjszakában. Nagyjából 20 perc múlva láttam meg a halat, tudtam kettő hal jöhet szóba az egyik Ravasz névre hallgat a másik pedig bele sem mertem gondolni hogy Hope akit én már kétszer is megfogtam. Miután jobban megnéztem rájöttem hogy ez Hope lesz szám szerint harmadszor. El sem mertem hinni amikor láttuk milyen hatalmas a hal, talán másodszor jött fel amikor szákba tereltem. Ekkor kitört belőlem minden és örömömben egy hatalmasat ordítottam a tó közepén éjszaka. Hatalmas volt a hal az szóba sem jöhetett hogy ki vegyem a halat, ezért lassan ki vontattam és ahogy a stéghez értem a bölcsőm szivacsát ami legalább 130 cm hosszú és 30 cm vastag használtam pluszba a csónakban található bölcsőbe, hogy semmi esetre se sérüljön a hal. Ilyenkor minden esetben a halak épsége a legfontosabb. Amikor kivettem és láttam mekkora a test bíztam benne, hogy tórekordot jelent. Ez után fel tettem a mérlegre a Korda mérleg, 32300 g-ot mutatott, most is libabőrös vagyok ahogy írok. Már rogytam össze és tudtam hogy én vagyok az a szerencsés horgász akinek ez elsőnek sikerült, 30 feletti pontyot fogni ezen az öreg tározón, ami annyi mindenen ment már keresztül az évek alatt főleg a benne élő öreg pontyok. Természetesen vissza mértem a mérlegelőt ami 2175 g volt, így a hal pontos és hitelesített súlya 30200 g lett. Elképesztően boldog voltam hogy ott voltak a barátaim, és nekik sem fogom tudni soha elégszer megköszönni a hozzáállást és a segítséget. Név szerint Horti Ricsi, Holecz Adrián, Gócsa Tamás, és természetesen aki nélkül nem sikerült volna Kormos Patrik. A halat természetesen a helyi halőrök hitelesítették. Az apropó hogy reggel 5 órakor ugyan erről a szpotról jött egy 19,15 kg hal aki Marcika névre hallgat.Természetesen fotózás után vissza engedtem és csak bámultam a két hal méreti különbségén. A csali amire ez a gyönyörű 30 kg feletti hal elcsábult egy szem 28 mm süllyedő szénhidrátos kókuszos bojli volt amit egy szem 15 mm-es pop up-pal kikönnyítettem. Az előke egy lágy 15 cm-es, rajta egy kettes méretű Korda horog két helyen le volt ólompasztázva a zsinór és egy 185 g súlyú inline ólmot használtam erre a távolságra. 25 éve pecázom de ez a pillant volt az ami azt éreztette velem hogy minden perc megérte amit kudarccal eltölt az ember a vízparton. Ugyanis néha a kudarc is egy lehetőség, még pedig hogy merjünk változtatni és bízzunk a csaliban és legyünk mindig motiváltak még ha néha nehéz is.

                                         Sportársi Üdvözlettel: Földházi Gábor